Ez egy olyan torta, aminek több ideig tartott a megtervezése-megtárgyalása, mint az elkészítése (pedig több órán át készült!) Sikerült is belebonyolódnom, még a megvalósításába is, mert a végén egy olyan dolgot fixáltunk le, amiről már akkor tudtam, hogy - egyszerűsége ellenére - nehéz lesz megvalósítani.
Volt leendő-majdnem Sógornőm keresett meg a napokban, hogy az Anyukájának a születésnapjára valami kávés témájút találjunk ki. Torta, ami barna, aztán: torta, amin kávéminta van, aztán: kerek torta, aminek a tetején apró csésze van, aztán ..... aztán ..... aztán maradtunk a csészében, amiben látszik a kávé cappuccino.
Ízre: kávés? Nem! Rumos-kávés? Nem! Trüffel? Az mi? ..... jól hangzik..... Rumos trüffel? Nem! Fahéjas, kardamomos, narancsos, chilis, gyömbéres ... ?!
Következő nap (mert napokon át tárgyaltuk): nem lehetne natúr étcsoki ízű? Persze, akkor trüffel lesz, mert az étcsokiból van!
Amikor a technikai megvalósítás elméleti szakaszában merengtem rajta, rájöttem, hogy szintén beválasztottam egy lefelé keskenyedő tárgyat, amit a legnehezebb burkolni, úgyhogy fejjel lefelé tettem rá a fondant-t, majd egy határozott mozdulattal megfordítottam. A tetejére külön szabtam egy kört, ráhajtottam a maradékot, majd tettem rá még egy szegélyt.
Ebben a fázisban jöttem rá, hogy a legfontosabbat nem beszéltük meg; hogy valójában milyen stílusú legyen a csésze. Minimál? Zsolnai? Kalocsai? Azért jutott ám ekkor eszembe, mert ránézve olyan antikolt hatásúnak tűnt, így fokoztam csak rajta ezt a látszatot. Ha már aranycsillám (ami nem mutat szépen a fényképen, képtelenség normális fotót készíteni róla a csillogása miatt), akkor legyenek "stukkók" is rajta, meg kunkorodó füle.
A "tejhabra" igazi kakaóport szórtam-kentem kacskaringóban, de lehetett volna akár igazi tejszínhabot is rányomni (csak következő nap ünneplik), de az azonnali fogyasztást igényelt volna.
Itt a mokkáskanál a nagyság szemléltetése miatt van a képen. Jó nagy lett! Két tortát sütöttem meg alapnak, és azt faragtam ki csészévé.
Anyumnak tetszett. Mostanában Ő a legfőbb kritikusom; mondhatnám megfertőződött Ő is a tortázással. Még a netezésre is rászokott a tortás blogok miatt (ez már két függőség). Igen, olvas Benneteket is! Most nem kell kétszer mondani, hogy jöjjön át, pedig régebben alig mozdult ki otthonról. Már szinte egész évre megtervezte, hogy kinek milyen tortát készítsek - még annak is, akinek eddig egyáltalán nem sütöttünk soha.
Ez már káros szenvedély? :-)
