Cake-pops; sütinyalókák farsangra

Ovis farsangon több újdonságot is kipróbáltam (nem tudom miért épp akkor jut eszembe kísérletezgetni, amikor többen is látják a premiert). Egyik a házi készítésű cupcake-állvány volt, a másik pedig - a mostanában egyre divatosabbá váló - sütinyalóka.

Alapnak készítettem egy kókuszgolyót, amibe nyalóka-pálcikákat dugdostam.
(Azt hiszem, hivatalosan úgy "illik" elkészíteni, hogy például sütsz egy Feketeerdő-tortát, vagy egy Sacher-t, összemorzsolod a saját krémjével, és abból gyártod a golyóbisokat. Így már el is nevezheted Feketeerdő cake popsnak, vagy Sacher sütinyalókának. Az enyém noname.)

Először felolvasztott, pasztellárnyalatúra színezett "gyári" fondantba mártottam a szintén "gyári" pálcikákat, beleböködtem, majd szilárdulás után a teljes fejeket is bevontam-beleforgattam a mázba (aztán már csak csíkokban vittem fel rá, mert nagyon sok került egy-egy darabra).

Azt nem is mondom, hogy ilyen fondant-mázat sem használtam még soha (illetve egyszer, amikor szintén nem "eredeti használtatásának megfelelően" bonbont készítettem belőle). 

Vagy túlvizeztem, vagy túlmelegítettem, vagy . . . szóval nehéz volt úgy előállítani őket, hogy szépek is legyenek, és ne csússzanak le a saját szárukon, mivel a máz melegsége és súlya sem tett jót nekik.

Az ízével sem volt semmi baj (sőt, aki szereti a kókuszgolyót/puncsgolyót . . .), de itt kijelenthetem, hogy a design nagyon sokat dobott rajta, és a gyerekek szívesebben zsákmányoltak belőle, mintha simán kókuszreszelékbe forgattam volna őket. Pedig ugyanaz.
Azért tudnak valamit az Amcsik . . .

Cake pops - sütinyalókák

 "Tellercake Zsuzsi" is épp ebben a témában várja a "SAD-pályaműveket", tehát hajrá, akinek van mutogatni-valója, tegye meg bátran!