Mostanában lecsengett a díjkiosztók időszaka a Bloggerinák
között - vagy csak én nem voltam túl aktív itt manapság, ami tény - és
emiatt nem vettem észre.
Kitartásom csökkent (okom is megvolt rá), tortáim sincsenek
annyian, a krónikus időhiányról nem is beszélve, MÉGIS örültem ennek a
díjazásnak, a díjkiosztó személyisége és kreativitása miatt.
Ő egy HIÁNYPÓTLÓ ezen a területen, nem csak esztétikailag,
hanem tartalmát tekintve is - az édességei vonatkozásában. Olyan - nem
mellesleg szépséges - desszerteket, süteményeket, tortákat alkot, amit be
tudunk illeszteni a diétánkba, legyen szó szénhidrát-, paleo- diétáról, vagy az
egészséges életmódról. Mindezt hitelesen, saját tapasztalatain alapulóan,
gyönyörű (saját) fotóin megjelenítve, és nem divatos hóbortként, hanem a
mindennapi táplálkozásba beiktatott életmódjaként.
Ő Évi,
a "Torta természetesen" weboldal háziasszonya.
Köszi, hogy rám gondoltál (én már rég elfelejtettem volna magamat a helyedben
.... de Te tudod.... hehehe - még szerencse, hogy érti a vicceimet!)
- Nevezd
meg, akitől kaptad és köszönd meg neki!
- Ismertesd
a szabályokat!
- Válaszolj
az általa feltett kérdésekre!
- Jelöld
meg azokat a blogokat (5-11 blogot), akiknek továbbadod a díjat!
- Tedd
fel a kérdéseidet!
- Értesítsd
a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!
Évi kérdéseire válaszaim:
1. Ha lenne egy
képesség, amivel egy jó tündér megajándékozna, mi lenne az és mit kezdenél
vele?
Egy? Akkor az, hogy az első kívánságom után kérhessek még
egyet!
Komolyan pedig: ha egy varázsütésre segíthetnék a hozzám
közelállók minden problémáját megoldani.(na', ez olyan lett, mintha egy kis
óvodást kérdeztél volna a témáról).
A többi meg ez után szépen, sorban....
2. Miben méred a
blogod sikerét?
Mééér'? Sikeres a blogom?
Mostanában eléggé visszaesett a nézettség; a napi 600 körüli
oldalletöltés megcsappant. Ez nem tudom, minek köszönhető; nyár van ugyan, de
azt gondolom, hogy a Facebook-ról történő aktivitásom csökkenése miatt is
előfordulhat.
De!
Ez siker nekem, hisz' annak idején nem gondoltam volna, hogy
a családtagjaimon kívül (és magamon kívül; mert receptek mentése céljából
készült a blog) más is fogja olvasni.
Persze, van célközönség, és vannak "megrögzött,
visszatérő rajongóim", de velük általában személyesebb kapcsolatot is
kialakítottunk, ezért nem feltétlenül a blog miatt térnek vissza újra és újra.
3. Vannak céljaid a
blogoddal, vagy a cél csupán az írás maga?
Célom nincs, illetve elérte küldetését, mint ahogy az előző
pontban már említettem. Feltöltöm azt a pár receptemet, amit érdemesnek tartok
megörökíteni a későbbiekben (magamnak), esetleg írok hozzá valamit.
Egyébként - most, hogy említed - szeretek írogatni (nem
tudok), csak aztán pár hónappal később elszörnyedek; ezt a hülyeséget én
írtam?!
Ennyit az írásról.
A díjat szeretném továbbadni 3 olyan - általam személyesen
is ismert, és bloggal is rendelkező - tortázós ügyeskének, mint
Jucus,
akinek tortázós munkásságában egyetlen hiba van; az önbizalom-hiány! Hajrá
Jucus, én Neked drukkolok!
Noémi,
akihez nézzetek be, és mindent érteni fogtok. MINDENT!
Heni pedig a tortái mellett ízléses, egyedi ékszereket is készít.
Szívem szerint sokkal több embert díjaznék, mert nagyra
tartom a munkáját, de a legtöbben már meg is kapták, és ebbe a kategóriába -
hogy személyesen is ismerem és blogja is van - csak ez a három ember tartozik.
Ám ez nem kikötés a díj továbbadásában!
A végén pedig jöjjenek a kérdések:
- Vannak
nehéz pillanatok (napok) a tortázásban, amikor azt mondod: "soha
többé torta!" ?
- El
tudnád képzelni az életedet, munkádat úgy, hogy ezentúl csak a tortákkal
foglalkoznál?
- Ha
nem torta, akkor mi lenne az, amivel még szívesen
foglalkoznál/foglalkozol?
Blogtulajdonosokat értesíteni fogom!
-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o
KIEGÉSZÍTÉS (mely nem a "díjátadó" részét képezi!)
KÉPZELJÉTEK! Elkezdtem írni ezt a bejegyzést a múlt héten,
és hétvégén abban a meglepetésben volt részem, hogy pár barátnőm
("véletlenül" tortáznak) meglátogatott, köztük a fent említettek
közül ketten is! Jucus meglepetés-szerűen állított be, Noémit pedig az ablakból
láttuk meg.
... és még mondja bárki, hogy nincsenek véletlenek...! (Évi, de kár, hogy Te messze vagy!)
(Noémi, Zita, Jucus, Zsuzsi, Márti) |
Meghatódtam... Tényleg. Pedig a rám vonatkozó szavaktól nem szoktam, ellentétben, ha a fiamról van szó. Nagyon köszi Mártika. Mellesleg, aki megismeri a blogodat (és van olyan szerencsés, hogy mellette még téged is), az nem felejt. Pláne ha innen indul és az Ízek-torták és más állatfajták alkotásain nevelkedik. Ahol nevelkedünk, oda pedig mindig jó visszatérni. Pláne ha a hely is mindig szépül...
VálaszTörlésKösziiiii! Majd megírom ;-) Amint lesz pár szabad órám :-DDD
VálaszTörlésMegtiszteltetés, hogy rám is gondoltál és hogy személyesen is ismerhetlek. Mentoráltadnak lenni, pedig külön öröm ;) Igyekszem minél hamarabb megírni :)
VálaszTörlés