Lángos

Összejött a család, ezért nagy mennyiséget csináltam ebből a lángosból. Mindig ezt a receptet használom, mert ez az egyetlen, ami nem szívja be a zsírt nagyon. Régebben azt gondoltam, hogy csak az öreg kövér nénikék lehetnek epebajosak, de huszonéves, 45 kg-os korom óta már nem mindig tudom megenni a zsírban sült dolgokat. Kivétel ez.

Ezt az adagot háromszor dagasztottam, egyébként egyszer is elég! Az elsőt csak elkezdtem bekeverni, amikor a mixerem megadta magát. Nem is emlékszem, hány évet bírt ki. Talán 15-öt. Gyorsan elfutottam, vettem egy másikat (szinte mindennap használom, nem tudok élni nélküle :-) ) , és mire visszaértem, addigra kifutott a tálból a tészta. Átgyúrtam az új gépemmel, gyorsan kisütöttem magamnak egyet, és már az első harapásnál rájöttem, hogy nem tettem sót a tésztába. Így jött össze a három :-)

Hozzávalók egy nagyobb társaság részére:

• 1,5 kg liszt
• 1 élesztő (5 dkg)
• pici cukor az élesztő felfuttatásához
• 3/4 liter tej
• 3 dl tejföl (most ez volt itthon, de kefírrel szoktam általában készíteni, a 3 dl = 2 db 175 g-os kispoharas kefír)
• 1,5 evőkanál só

Hagyományos módon kelt tésztát készítek, majd beteszem a HŰTŐBE felhasználásig. Itt megnövekszik, ezért jó nagy edénybe kell beletenni. Ez a mennyiség nem fér bele a legnagyobb tálamba sem, ezért kiolajozott zacskóba tettem bele. Kicsit morbid, de csak szemeteszsák volt itthon (vadi új!). Egy hétig is eláll a hűtőben, ha megkívánjuk, csak tépünk egy darabot az olajos kezünkkel, kilapítjuk pl. egy olajos tányéron, és kis pihentetés után már mehet is a forró olajba.

Sajtos-tejfölös-fokhagymás kefíres lángos

Sajtos-snidlinges/kapros rudak

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyhából származik, ez a változat pedig a saját feledékenységemből.

Sajtos snidlinges/kapros rudak

Hozzávalók:

• 1,5 dl langyos víz
• 1 evőkanál cukor
• 1,5 dkg élesztő
• 25 dkg liszt + a nyújtáshoz
• 2 evőkanál olívaolaj
• csipet bors
• 1 mokkáskanál só
• 1 tojássárgája

Töltelék:

• 10 dkg reszelt sajt
• 5-6 dkg snidling (1 kis csokor)
• 2 evőkanál tejföl
• só

Elkészítettem a kelt tésztát, amit annyiban módosítottam, hogy tettem bele még köményt, édesköményt és koriandert őrölve, összesen kb. 2 kávéskanálnyit, és az egész adagot eleve megdupláztam, mert egy adag soha nem elég!

Mivel a tészta kétszeres mennyiség volt, így a töltelékből is készült még egy adag, csak a snidling helyett apróra metélt friss kaporral.

Töltelék II:

• 10 dkg reszelt sajt
• 5-6 dkg apróra vágott friss kapor
• 2 evőkanál tejföl
• só

A megkelt dupla adag tésztából 2 db kb. 12 cm-es csíkot nyújtottam, megkentem a töltelékekkel; egyiket a kaprossal, másikat a snidlingessel, a szélén egy kis csíkot hagytam, amit bevizezett ecsettel körbekentem. Félbehajtottam hosszában, majd derelyevágóval ujjnyi vastag csíkokra metéltem.

Úgy láttam, hogy eléggé kifolyt a töltelék, ezért a biztonság kedvéért vágtam nagyobb, bukta-szerű darabokat is. Sütőpapíros tepsire fektettem őket, újabb kelesztés, majd ugrottak a sütőbe.

Természetesen, és most már egyértelműen (valamint végérvényesen) mindig kihagyok valamit a hozzávalók közül, de feledékenységem kreativitásra ösztönöz. Szinte nincs olyan recept, amit az eredeti leírás szerint készítek, ezért vagyok kénytelen rögtönözni. A szerencse az, hogy nem sülnek ki rossz dolgok belőle (szó szerint)! 

Most a reszelt sajt marad ki a töltelékből, így azt tetejére szórtam. Így készítek én mindig egyedi dolgokat! Na, ezt csinálja utánam valaki! :-)

A vékony rudak is finomak lettek, de a vastagabb "bukták" még jobbak!

Nem nehéz elkészíteni, mindössze a várakozási idők miatt tart sokáig, de munka alig van vele. Megéri a rááldozott időt!

utóirat: hmmm....remélem nem hagytam ki semmit a leírásból :-)

Fonott kakaós kalács

Apósomnak készítettem Húsvéti látogatásunk alkalmából ezt a kalácsot - a kedvencét.

Kakaós kalács

 A Fonott foszlós kalács receptjét használom mindig ehhez a kakaós kalács változathoz (ismét zárójelben a most általam használt adagok):

• 50 (75) dkg liszt
• langyos tejjel megkelesztett 2 (4) dkg élesztő
• késhegynyi só
• 1 (2) egész tojás 
• 1 tojássárgája
• 4 (6) evőkanál cukorral elkevert 2,5-3 (5-6) dl langyos tej

Fentiekből jól kidolgozott tésztát készítünk, amíg hólyagos nem lesz, majd kicsinyenként hozzáadunk 5 (7,5) dkg olvasztott langyos vajat. Ettől lesz foszlós. Újra átdagasztjuk, (én kenyérsütő-géppel végeztem - így könnyű!) majd kelesztjük.

Lisztezett deszkán 2 részre osztottam, megszórtam kakaós cukor keverékével (sacc/kb), feltekertem őket egyesével, keresztbe tettem egyiket a másikon, és négyes fonással összefontam őket. Elkezdtem fényképezni, aztán belezavarodtam a fonásba, aztán belezavarodtam a fotózásba, aztán elfelejtettem a fázisfotót, aztán újrakezdtem a fonást.......

Nincs több kép!

Megfonva is kelt egy órát; csak keresztben fért bele a nagy gáztepsibe, megkentem tojással, majd sütés. Egy kicsit szétrepedezett, de ez mit sem vont le az ízéből. Tálra nem tettem a szép fénykép kedvéért, mert így tepsivel együtt futottunk a vasárnapi ebédre, mert késésben voltunk, pedig nem is kell vele sokat dolgozni, a kelesztések miatt időigényes sajnos.

Mazsolás kuglóf

Mazsolás kuglóf

Kuglófrecept:

2 dkg élesztőt 2 kávéskanál cukorral 3 dl tejben felfuttatunk. 45 dkg lisztet, sót, 5 dkg porcukrot, 1 cs. vaníliás cukrot, 3 tojássárgáját, 10 dkg olvasztott vajat keverünk hozzá.

Kenyérsütő gépbe tettem, az kidolgozta helyettem, majd miután megkelt, 2 felé vágtam, kinyújtottam, és az egyik felét üresen feltekertem, a másik felére szórtam 2 marék - előzőleg vízbe áztatott - mazsolát. Mindezt tettem azon elgondolásból, hogy így különválik a mazsolás és a nem mazsolás rész, így a finnyásak is ehetnek belőle. Hát, különösebben nem vált el, inkább lettek területek, ahol volt mazsi, és volt, ahol nem. Mindegy, így sem evett a főfinnyás (férj). Nem kockáztatott.

Összetekertem a két rudat, majd kivajazott-lisztezett formába tettem, újra megkelesztettem

Előmelegített sütőben kb. 30 percig sütöttem 175-180 fokon. Tetejére porcukor.

Kürtőskalács

Mit szeretnél enni? c. kérdésemre legkisebb gyermekem válasza: semmit. Na, de mégis? Egyetlen ötlet jön mindig: palacsintát (nagyon ritkán: goffrit.) Most épp betegen fekszik az ágyon és visszakérdez: tudod mit, anya? (Igen, magamban már tudom, hogy palacsintát, de bármit megcsinálnék neki, csak egyen végre!) Nem várt új válasz érkezett: kürtőskalácsot! Na, jól feladta a gyerek a leckét; még életemben nem csináltam - megfelelő célszerszám hiányában, pedig már évtizedek óta fáj a fogam egy kis saját gyártású házi kürtősre. 1. ötlet: hol lehet ilyenkor egyáltalán kapni? (sehol a városban). 2. ötlet: ha a sütőm forgónyársára valami hengeres dolgot szerelek, talán meg lehet oldani. Sörös doboz? Az csak nyáron van itthon. Sodrófa? Az mindig. De olyan nagyságban, ami be is fér a sütőbe, csak 1 db van itthon. A hosszút meg nem akarom elfűrészelni. Be a kocsiba, Tesco, háztartási kellékek osztálya, újabb kisméretű sodrófa. (Itt halkan megjegyzem, hogy néztem a söröket is, de abból legalább 6 db kellett volna, úgyhogy egy ezresből nem úszom meg, a sodrófa meg csak 299 Ft volt, és azt lehet még újra hasznosítani. Igaz, a férjem az első ötletet jobban díjazta volna, sőt, gazdaságosabbnak, praktikusabbnak ítélte volna meg.)

Kürtőskalács (erdélyi lakodalmas sütemény) 

eredeti receptje egy régi szakácskönyvemből (Süteményeskönyv 1989.)

Hozzávalók: 

1 kg liszt

1 egész tojás és 3 tojássárgája

5 evőkanál porcukor

10 dkg vaj

3 dkg élesztő

8 dl tej

pici só.

Beszóráshoz cukor, kenéshez vaj.

Az anyagokból nagyon jól kidolgozott kelt tésztát készítettem, a megszokottnál keményebbet. (Élesztőt langyos cukros tejben felfuttattam, többivel összekevertem, be a kenyérsütőbe, ha már összeállt a tészta, a vajat olvasztva hozzácsurgattam, tovább dagasztottam) Kicsit kelesztettem még a gépben (ezalatt faparázzsal ellátjuk a tűzhelyet - ezt kihagytam). A tésztából kis adagot letéptem, deszkán ujjnyi vastag hengert sodortam belőle,

és megszakítás nélkül, csigavonalban hézagosan a megvajazott fára csavartam.

Megpróbáltam először két kisebb adagban feltekerni, hogy ne legyen olyan aránytalan, mivel a sodrófa elég vékonyka, de a többit már teljes hosszúságban tekertem, és úgy is jó volt.

 Kicsit meglapítgattam a sodrófán (úgy, mintha tésztát nyújtottam volna), ezáltal a hézagok eltűntek. 

 Megkentem olvasztott vajjal, belehentergettem cukorba, majd

beletettem egy akkora tepsibe, hogy csak a nyele lógott le.

Légkeveréses sütőben 170-180 'C körüli hőfokon sütöttem, amíg jó színe nem lett.

Ezek már az első kisült adagok fahéjas porcukrozás után.

 

Tanulság, tapasztalat, ötlet: 

1. az "ujjnyi vastag" relatív. Nem az én ujjamhoz kellett volna mérnem, mert kissé laposak - ezáltal szárazak lettek az első kalácsok. 

2. Nem  volt túl jó ötlet a kristálycukorba forgatás, mert nem olvadt meg és nem karamellizálódott rá a cukor, úgy mint a strandi példányokon. 

3. Pár alkalommal meg kellett forgatnom őket, mert a tepsi nem engedi alulról rendesen sülni, hiába a légkeverés.

4. Legközelebb sütés előtt porcukorba forgatom.

5. A támasztékul szolgáló tepsibe az utolsó adagnál öntöttem vizet, mert már kezdett barnulni (mármint a tepsi), így nem is lett olyan száraz a kalács.

6. Legközelebb akkor csinálom, amikor nem lesz itthon senki, mert a jól sikerült adagokat nem tudtam lefényképezni, mivel a család lecsapott rá, és kitépte a kezemből, amint kiszedtem a sütőből. 

 Végeremény: már biztos, hogy máskor is fogok csinálni, mert nem olyan nehéz, mint amilyennek tűnik!