Vaníliás kifli - omlós, ropogós, bezabálós, gyomorrontós

Nálam sok minden fordítva működik; karácsony előtt nem volt időm megsütni, hát megsütöttem a napján!
Különben is, ezt meg lehet enni bármikor!  

(Csak melegen ne! Tapasztalat...)

Tavaly is a két ünnep között készítettük az 5évesemmel a mézeskalácsokat, de akkor azért, mert addigra már elfogyott az előző adag. Tehát a tanulság: túl korán sem jó elkezdeni a sütögetést, vagy pedig folyamatosan kell végezni december 19-től 31-éig.
Holnap december 31-e lesz . . . még beleférne egy újabb adag.

Rögtön dupla adagból készült, de a normál mennyiség receptjét írom le. Nálam "Vaníliás kifli"-ként van az ezeréves receptes füzetembe beírva, de talán Hókiflinek is hívják.

• 25 dkg lisz
• 20 dkg vaj
• 10 dkg porcukor
• 10 dkg darált mandula vagy dió
• Vaníliás porcukor a hempergetéshez.

Vajat a liszttel elmorzsoljuk (hideg kézzel - ez nálam könnyen teljesíthető kritérium), vékony rudakat sodrunk belőle, eldaraboljuk (mokkáskanalat használtam mércének - mármint a hosszát), végüket elvékonyítjuk, kisütjük (200 'C - 12 perc nálam. Halkan megjegyzem, hogy én úgy szeretem, ha egy kicsit megbarnul a vége, pssszt...), és még forrón vaníliás porcukorba forgatjuk. Végeit olvasztott csokiba is márthatjuk. Megvárjuk, míg kihűl rendesen, addig nem csipkedjük még a törött darabokat sem!