Epres bonbon házilag - próbálkozás

Epres bonbon házilag

Mint már említettem a sajtos-, fűszeres-, szezámmagos ropogósomnál, ezt is újév napján készítettem. Bátor voltam, rögtön belecsaptam a közepébe. Vagyis annyira nem rögtön, mert még ősszel vettem ezt a szilikonos bonbonformát, csak nem volt rá kedvem/ihletem/ehetnékem hogy nekiálljak. Meg időm sem volt utánanézni a dolog hivatalos részének.

Amit tudtam-sejtettem a bonbonozásról, úgy csináltam "ösztönösen": meg kell olvasztani a jó minőségű csokit, bele kell kanalazni a formába, majd fejreállítva ki kell folyatni belőle a felesleget. Hűtés az erkélyen (mínuszok vannak épp, a mélyhűtőm úgyis tele), majd újra olvasztott csoki kanalazása, újra hűtés. Ezután krém. Fogalmam sincs mások mit tesznek bele, de feltétlenül utánanézek! Eddig is láttam képeket házi bonbonokról, amit nagyon csodáltam, de annyira elérhetetlennek tűnt számomra ez az eljárás - eddig - hogy neki sem mertem állni! Én most gyári fondantot (talán Eszterházi fondant hivatalosan) használtam, amivel a mignonokat is bevonják, tehát nem azt, amit tortabevonásra használok! Ahhoz kevertem egy kis eperszirupot, megtöltöttem a formákat, majd a tetejére szintén olvasztott csokit folyattam óvatosan.
Szinte mind sikerült! Elsőre! Ennyire egyszerű lenne?! Biztos vannak buktatói, mint például az, amikor szedtem ki őket a formából. Hármat sikerült szétnyomnom-megrepesztenem, de így is nagyon finom volt. Az sem kizárt, hogy nem volt megfelelő vastagságú a létrehozott csokikapszula (ennek is biztos megvan a hivatalos elnevezése). 

Most pedig jöjjön egy - eddig is többször emlegetett - mondatom: nem adom fel, tovább kísérletezgetek, hozok én még saját készítésű bonbonokat (akár tanulságul)!

(Szintén többet emlegetett mondat: úúúúútálok télen fényképezni!!!)