Gyerekkorom ízemlékei
Azt hiszem, rábukkantam egy olyan édességre, amire szinte már nem is emlékszem pontosan, csak a feeling...
Ahogy elolvastam a Kifőztük 4. számában Tücsökbogár receptjét, felcsillant a remény, hogy talán ez AZ!
A nevére egyáltalán nem emlékeztem, sőt mások sem, akiket a környezetemben megkérdeztem, pedig olyan kisvárosban élünk, ahol évtizedeken keresztül állomásoztak a szovjet katonák, és néha tőlük lehetett szerezni ilyen finomságot. A neve: LOKUM. Még egy blogban sem találkoztam vele úgy, hogy orosz (szovjet) édesség, inkább török, ezért nem 100%, hogy tényleg ugyanaz a kettő. Elkészítettem, az íze tényleg olyan (bár ki emlékszik majd' 30-35 év távlatából...), de az állaga puhább. Úgy rémlik, hogy az egy keményebb gumis, és a porcukortól fullasztó valami volt.
Hozzávalók:
"A rózsavizeshez:1,5 dl víz
1 evőkanál zselatin25 dkg kristálycukor1/4 teáskanál borkősav1 evőkanál rózsavíz2-3 csepp piros ételfesték (elhagyható)2 evőkanál porcukor1 evőkanál kukoricakeményítő
A citromoshoz:1,5 dl víz
1 evőkanál zselatin
25 dkg kristálycukor
1/4 teáskanál borkősav
1 db citrom átszűrt leve
2-3 csepp sárga ételfesték (elhagyható)
2 evőkanál porcukor
1 evőkanál kukoricakeményítő
A zselatint a vízzel folyamatos keverés közben felforraljuk. Hozzáadjuk a kristálycukrot és addig főzzük, amíg a cukor teljesen feloldódik. Levesszük a tűzről, majd lehabozzuk. Belekeverjük a borkősavat, az ízesítőanyagot és az ételfestéket. 15 x 15 centis edénybe töltjük, majd hagyjuk, hogy 2-3 óra alatt megdermedjen. 3 centis kockákra vágjuk, végül az átszitált, kukoricakeményítővel elkevert porcukorba forgatjuk."
Iszonyatosan émelyítő, szörnyűségesen vonzó édesség. Annyira rossz, hogy csak úgy eteti magát. Félelmetes! :-)
Anyák napjára Anyum kifejezetten megtiltotta, hogy bármiféle édességet készítsek neki (1 hete volt Húsvét százféle sütivel) pedig tortát terveztem eredetileg, de azért egy ilyen kicsi csomagot kapott jelképesen a virág mellé. (Nagyon nem ehet édeset a cukorszintje miatt, és nem akarok az életére törni.)
Mostanában erős vonzalmat érzek az ehető virágok iránt, (mint pl. ibolya) ezért rózsaszirmokat (a rózsavízzel együtt rendeltem még egy másik sütihez, aminek neki sem álltam) is tettem a még folyékony masszába, de feljöttek a felszínére, és egyébként sem látszódnak a porcukor miatt. Na, meg nehéz őket elrágcsálni; a puha, olvadó zselatin és a száraz, lenyelhetetlen szirmok állaga nincs összhangban, hihihi. Maradok továbbra is a díszítés szintjén a rózsaszirmokat illetően.
Tapasztalat: sok-sok keményítős porcukor kell a bevonásukhoz, mert gyorsan beszívják, és nem szeretik a zárt dobozokat sem. Vagy: meg kell enni őket. Mi ezt választottuk.

