Lángos

Összejött a család, ezért nagy mennyiséget csináltam ebből a lángosból. Mindig ezt a receptet használom, mert ez az egyetlen, ami nem szívja be a zsírt nagyon. Régebben azt gondoltam, hogy csak az öreg kövér nénikék lehetnek epebajosak, de huszonéves, 45 kg-os korom óta már nem mindig tudom megenni a zsírban sült dolgokat. Kivétel ez.

Ezt az adagot háromszor dagasztottam, egyébként egyszer is elég! Az elsőt csak elkezdtem bekeverni, amikor a mixerem megadta magát. Nem is emlékszem, hány évet bírt ki. Talán 15-öt. Gyorsan elfutottam, vettem egy másikat (szinte mindennap használom, nem tudok élni nélküle :-) ) , és mire visszaértem, addigra kifutott a tálból a tészta. Átgyúrtam az új gépemmel, gyorsan kisütöttem magamnak egyet, és már az első harapásnál rájöttem, hogy nem tettem sót a tésztába. Így jött össze a három :-)

Hozzávalók egy nagyobb társaság részére:

• 1,5 kg liszt
• 1 élesztő (5 dkg)
• pici cukor az élesztő felfuttatásához
• 3/4 liter tej
• 3 dl tejföl (most ez volt itthon, de kefírrel szoktam általában készíteni, a 3 dl = 2 db 175 g-os kispoharas kefír)
• 1,5 evőkanál só

Hagyományos módon kelt tésztát készítek, majd beteszem a HŰTŐBE felhasználásig. Itt megnövekszik, ezért jó nagy edénybe kell beletenni. Ez a mennyiség nem fér bele a legnagyobb tálamba sem, ezért kiolajozott zacskóba tettem bele. Kicsit morbid, de csak szemeteszsák volt itthon (vadi új!). Egy hétig is eláll a hűtőben, ha megkívánjuk, csak tépünk egy darabot az olajos kezünkkel, kilapítjuk pl. egy olajos tányéron, és kis pihentetés után már mehet is a forró olajba.

Sajtos-tejfölös-fokhagymás kefíres lángos