Némó torta

Milyen szerencsések az ovisok! 1 születésnapra 2 torta is jár nekik. Az itthoni Spongyabob torta után az oviba Némó tortát készítettem neki. Mivel a Kockanadrág technikailag jól sikerült (gondoltam is magamban, hogy túl szép, hogy igaz legyen), be is következett, amitől féltem; a halacskásat elrontottam.

Tanulság: ami beválik, azon nem szabad változtatni, valamint a vajkrém nem egyenlő a vajas krémmel.

A ganache bevonat kitűnően működött az első két tortámon, ezért úgy gondoltam, hogy kipróbálom új megoldásként ugyanazzal a pudingos-tojásos főzött töltelékkel bekenni, ami a belsejében is van. Na, ez nem volt jó ötlet! Sőt, nagyon rossz ötlet volt!

A pudingos töltelék ugyan nagyon finom, de megolvasztotta-puhította a fondant bevonatomat, úgyhogy másnapra nem elég, hogy megolvadt, de még meg is rogyott a torta, mivel emeletesre csináltam, és persze merevítőket sem tettem bele (minek az, hát nekem biztosan megtartja az alsó rész - gondoltam). A végső lökést az autó zötykölődése adta meg neki.

Nagyon sajnáltam, mert két napig szenvedtem vele, de főleg a gyerekeket, hogy nem sikerült maximálisat nyújtanom nekik (bár feltételezem, hogy nem olyan szemmel nézték, mint én). Gondolom ízre megfelelt.

Nem tudom, hogy a továbbiakban merjek-e kísérletezni, mivel számtalan receptötlet van, és olyan nincs, hogy "nem fontos torta" kísérleti nyúlként, az meg luxus (azon kívül hízlaló is), hogy csak magamnak csinálok egyet új anyagból, mert ha nem sikerül, én eszem meg titokban.

1. nap: megcsináltam a díszítést. A Némó szebb lett volna a valódi, erős narancssárga színében, de a többi figuránál számomra már nem hiányoztak a harsányabb színek.

Ha akarsz pár vicces pillanatot magad- és családod számára, feltétlenül állj neki amatőrként is. Némó első változata díszítés előtt szerintem egy döglött fókához hasonlított, férjem pedig azt kérdezte, hogy kiéről mintáztam (először még a színe is "olyan" volt) :-)))
Kár, hogy nem fényképeztem le!

Ezt mégsem tálalhattam fel a gyerekeknek.

Újat gyártottam, immáron több ételfestékkel, más formájúra. Ez már elég élethű. A többi herkentyű jött magától, a kagylómintákat pedig egy speciális formázókával (tihanyi marcipánmúzeumban vettem gyerekemnek egy csomag marcipánnal együtt) lapítgattam ki apró golyókból.

Itt élhettem ki festékkeverési hajlamomat igazán, és tényleg egyedi színek lettek abból a pár alapszínből.
(festékkeverésről bővebben az "Ötleteim, tapasztalataim" címszó alatt)

2. nap: A tésztát egy régi receptem, a Csodatorta leírása alapján állítottam elő és egy 16, valamint egy 26 cm-es formában sütöttem. A belsejét és a bevonatot pedig a már említett vaníliás főzött krémmel kentem be. (Erre kellett volna a ganache v. vajkrém, na de majd legközelebb! Ja, és a rögzítőt sem fogom kifelejteni!)

A torta bevonata is ugyanaz a színezett, házi készítésű pillecukor-fondant, amiből a figurák vannak. Az összes elkészített díszt nem tettem fel, mert nem akartam túlzsúfolni, de azért megolvasztott fondanttal ráragasztottam az üvegtálcára, hogy jusson minden gyereknek 1-1 apróság.

A végeredmény a családnak tetszett (azért nekem is), sajnálták, hogy nem ehettek belőle, de azt is sajnálták volna, ha fel kellett volna vágni.