Kalocsai hímzéses torta + brush embroidery próbálkozás = bronzérem

Kalocsai hímzéses torta

Augusztus 18-án van Anyum névnapja (Ilona), és mivel hobbim következményeként erős tortamérgezési tüneteink vannak, le lettem tiltva a készítéséről. Mivel egy évben csak egyszer van minden családtagomnak névnapja (pláne szülinapja), csak nem hagyom, hogy tortátalanul teljen.....és most én mondtam, hogy csak egy picit, egy egészen kicsikét hadd csináljak (vagyis nem mondtam előre, kész tények elé állítottam; megcsináltam és kész!).

Papírra rárajzoltam az életnagyságú mintát - miután tanulmányoztam a szakirodalmat a mintákra és színekre vonatkozóan - mert nem szerettem volna "hamisítványt" készíteni.

Mézeskalácshoz is használatos írókát készítettem, és azt próbáltam a tradicionális színekre árnyalni. Nem egyszerű eset Wiltonból! Például a piroshoz hiába tettem feketét, akkor sem bordó lett belőle, hanem lila.

Ezt kell tudni a kalocsai színekről (forrás: Wikipedia)

Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát gyakran fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben. Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.
A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszin két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani:

• a bordót a pirossal,
• a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával,
• a narancssárgát citromsárgával,
• a kéket saját sötétebb árnyalatával,
• a lilát saját sötétebb árnyalatával és
• a zöldet saját sötétebb árnyalatával.

A motívumokról pedig a következőt:

A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedt volt a virágornamentika, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazták: ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb.
A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény). A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is.
A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték

Eredetileg brush embriodery tecnikával terveztem "kihímezni", illetve így is kiviteleztem az egyiket, de nem tetszett a végeredmény! Olyan lett, mintha egy kisgyerek maszatolta volna rá a mintát (lsd. lent bal oldali torta).

Egy próbát megért, de mivel több minitorta is kijött az alapanyagokból, a másikat már hagyományos módszerrel festettem be (lsd. fent jobb oldali torta).

Ekkor még úgy gondoltam, hogy hiányzik róla valami, pedig "tele" lett rajzolva a teteje, ezért kiriseliőztem az oldalát. (De csúnya így leírva magyarul, nem mintha a kalocsai megnevezéshez illene a brush embroidery)

A Richelieu-hímzés vagy magyarosan riseliő hímzés egy olyan technika, amelyet a varrott csipke utánzására alakítottak ki eredetileg. A mintaképzésben az eljárás az angol madeira vagy másként lyukhímzés fordítottja. Ez azt jelenti, hogy itt a finom vászonalap a csipke díszítményét fogja képezni (tehát, ami az előrajzolás, azt nem szabad kivágni). A díszítmények közötti felesleges vászonrészek később eltávolítandók. Az egyes díszítőmotívumok összefogó elemei itt a szabad ritmusban elhelyezkedő pikós vagy simán hurkolt pálcikák lesznek. A munka finomságát az áttörés mennyisége adja. Ennek alkalmazása úgy történik, hogy a díszítmény ne szóródjék szét, hanem kapcsolódjék egyik elem a másikhoz.

Aki látta a végeredményt, nagyon tetszett neki, de mivel -amiről már írtam többször is- egy tortával nem foglalkozó embernek, minden torta szép, (vagyis sötétben minden tehén fekete), lassan elhittem én is, annak ellenére, hogy láttam a hibákat. Nem volt jó az íróka minősége, és még egy normális zacskóm sem volt itthon, amiből rárajzolhattam volna a mintákat.

Aztán a dicséretek hatására beugrott, hogy épp akkoriban volt egy versenykiírás az online minitorta-versenyre, így ötvöztem a kettőt, és már úgy készítettem a képeket, hogy megfeleljek a feltételeknek.

Nah, meg is bántam rendesen! Már az elküldés napján majdnem írtam a szervezőknek, hogy storno, vissza az egész, nehogy közzétegyétek, (azt a képet meg főleg ne, ahol én is rajta vagyok!) , de szerencsére nem voltam netközelben, aztán meg is feledkeztem róla.

Hetekkel később, az airbrush-kurzuson beszélgettünk a lányokkal, és ott mondta Eleonóri, hogy bronzérmet kapott a tortája ezen a bizonyos versenyen. Nagyon ügyes a Csaj, és szemmel látható kézügyességét irigyelve (de nem Tőle sajnálva!) gondoltam arra, hogy megérdemli! 

Aztán beugrott: hoppá! Oda én is beküldtem! 

Az esélytelenek nyugalmával 3 nappal(!) később gondoltam, hogy megnézem a nyerteseket, és ott volt a nevem a bronzérmesek között!

Erre tényleg nem számítottam!

Köszönöm a szakmai zsűrinek!

Ezek szerint fejlődöm, mert az előző díjazott tortám diplomás volt kezdő koromban.

 Itt pedig felvágva látható ez a triplacsokis-trüffeles-rumos finomság (mert az lett!):

Utóirat: elnézést a képek minőségéért, de azt már a kertben készítettem, mivel oda vittem ki az ajándékozottnak - és láss csodát: épp ott voltak a régi kalocsai kerámiák, így tökéletes hátteret biztosítva a "hamisítványnak".

A torta átmérője egyébként olyan 10 cm körüli volt.