Kék hortenziás minitorta

Milyen jó, ha valaki pozitívan gondolkodik! Nem én (sajnos), de néha erőt veszek magamon, mint például a hasonló esetekben, hogy sikerként könyveljem magamban, és ebből pozitív hozzáállást kreáljak a következő necces alkalomra. 

Család vagy Barátnő szól: .....és kéne neki egy torta holnapra (mondják ezt este).....(majd fejem ábrázatát látva rátriplázva folytatják:) .....de nem kell ááám nagy, elég egy KICSI is, egy egészen pici!

Hát igen, ez a maximális bizalom, maximális szupergirlnek-való-nézés!

Mert egy KICSI tortát ugyebár sokkal gyorsabban el lehet készíteni, mint egy nagyobbacskát, nemdebár!?! Pláné úgy, hogy semmi nincs hozzá itthon hirtelenjében. 

Soha nem mondtam még nemet (pedig hányszor elhatároztam!), és Emberek! Tényleg működik! Valahogyan mégiscsak sikerül azt a tortát záros határidőn belül elkészítenem. Na ez tényleg sikerélmény! Miért is vagyok néha negatív, nem értem!

Szóval, Anyu vitte barátnőjének, Marika néninek:

Kék hortenziás minitorta

A pici tortához a következő anyagokat használtam, melyből egy olajos piskótát készítettem: 2 tojás fehérjét felvertem, majd hozzáadtam 12 dkg cukrot, a sárgákat, 75 ml olajat, 75 ml tejet, és 1/2 cs. sütőporral elkevert 175 g lisztet. Megsütöttem gáztepsiben.

Szerintetek is sokkal gyorsabb, ha az ember 175 g lisztet mér ki, mintha ezt a kétszeresével tenné??? Vagy egy csomag sütőpor helyett csak felet rak bele?

Hát, ezért haladok én gyorsan! 

Kistányért ráhelyezve körbevágtam, majd betöltöttem  a 4 lapot azzal a csokis krémmel, amihez épp itthon volt hozzávaló. Jelen esetben ganache: 2 dl tejszínt felforraltam, beletördeltem 1 tábla 45%-os csokit, majd miután kihűlt, vegyítettem  valamennyi porcukorral kikevert 10 dkg vajjal. 

Gyorsan begyúrtam 3 féle kéket (még jó, hogy kevés virághoz kellett anyag, mi lett volna, ha egy nagy csokorral szerettek volna!) és kiszúróval elkészítettem a hortenzia-fejeket.  Teljes mértékben rám bízta Anyu a díszítést, tehát ez az én - saját akaratomból történő - döntésem volt, hogy tökölős megoldást keressek. Tehát dróttal próbáltam meg csokorba kötni őket, de mivel ez volt az első ilyen jellegű virágom, nem is lett túl stabil. (Hát persze, hogy akkor jön ingerenciám kísérletezni, amikor egyébként sincs időm a tortára, de hát mikor máskor!) Fejjel lefelé szárítgattam őket reggelig, de egy párnak a hátulját meg kellett erősítenem friss masszával, mert a drót átbökte a fejüket, vagyis lecsúsztak a saját szárukon.

 A virágdrótokat eredetileg virágszalaggal szerettem volna "álcázni", de ha ezt meg is valósítom, nem marad virágfej rajta a sok mozgatástól. Tehát 2-nél sikerült, a többit nem kockáztattam, gondoltam, hogy úgy sem fog látszódni. Aki nem "szakmai szemmel " nézi, és főleg nem ő készíti, nem is látja!

- Nagyon tetszett Marikának!

- Nem volt túl ronda a drót? 

- Milyen drót?!?

- Hát a tortáról beszélünk, nem??? 

- ???

Ez po-zi-tí-vum!

Az aljára sodortam egy szegélyt, majd lányom fülbevalójával mintákat nyomtam bele - meg a  gondosan, szépen lesimított torta oldalába is véletlenül (valamennyire eltüntettem - ezt sem vették észre).

Na, de tényleg kellenek a rontások-kudarcok-bakik, hogy ebből (is) építkezhessünk a következő alkalommal - mert még SOHA SENKI NEM MONDTA, HOGY NEM TETSZIK!