...és ha már tortás-sütis blog, valamint hogy - részben - hű maradjak önmagamhoz:
pulykakuglóf.
Valahogy elfelejtődnek nálam a "rendes" ételek fotói-bejegyzései, úgyhogy most is csak ezt a párat hoztam, amit az elmúlt egy-két hétben (karácsony-újévi időszakban) készítettem.
Jelen esetben pulykamell-filéből.
A recept egyszerű: amit itthon találok, belerétegezem egy kuglóf-formába. Ötletnek: befűszerezett husi (csirke-v. pulykamell általában), paprikásszalámi, egészben ráütött tojások, szalonna, hagyma, paprika (zöldségek csak óvatosan, mert levet eresztenek!), és a rétegek közé lehet tenni tejszínnel elhabart tojásokat is, valamint reszelt sajtot, hogy ezt az egészet összetartsa.
Megsütjük, kicsit kihűtjük, hogy könnyebben és egészben ki lehessen fordítani a formából, majd hidegen vagy újramelegítve (esetleg átpirítva a szalonna miatt, ami nálam most elmaradt, mert éhesek voltunk) tálalható.
Itt a belsejéről egy fotó:
Nem akarom ismételgetni önmagamat, de valahogy azokhoz a dolgokhoz, ami nem torta vagy nem egy szépen feldíszített-kicsicsázott süti itt a blogban, nincs sokszor türelmem (pedig időben sokkal gyorsabban megvan!)
Sem megcsinálni, sem szépen lefényképezni, sőt még igazán megenni sem. Lehet, hogy azért, mert kiskorom óta édesség-párti vagyok?!
Igazából bármit elkészítek, amit kér a Család, de az is biztos, hogy erős felindulásból könnyebben ugrok neki egy sütinek, mint egy húsételnek. Ráadásul a különlegesebb ételeknek sokkal hamarabb, mint egy hétköznapinak.
Ez fűszeres lében főzött, majd átpirított, és mindezek ellenére teljesen hétköznapi csülök, szintén főzött és szintén átpirított krumplival.
A következő igazán nem is tudom micsoda (most lejáratom magam rendesen). Férj hozta a hentestől. Na, nem mintha Ő is sűrűn járna henteshez, de Szilveszterkor tüzijáték-vásárlás közben meglátta, (mármint nem a tüzijáték-árusnál, hanem hentesnél) és hozott egy szeletkét.
(- Mi ez?
- Nem tudom, de jól nézett ki!
Gondolom, mostanában -mivel a sok torta látványától csömöre lehet- már bármit megvesz, ami rendes, "emberi táplálékra", húsra emlékezteti, és nem marcipán-bevonatos).
Ez a szeletke a 20 x 30 cm-es tálamra fért csak rá. (A'sszem bőrös comb lehet keresztben szeletelve) :-)
Befűszereztem (fő ízirányzat: koriander), és megsütöttem. Hihetetlen módon, nagyon gyorsan puhult. Még melegibe' belecsípkedtem, olyan guszta volt, aztán rájöttem, hogy még nincs megörökítve, így a szétmarcangolt részeket főtt tojás-karikával voltam kénytelen álcázni.
Akkor hívjuk most újévi bőrével sütött malac(disznó)sült-nek,
mellette - az évek óta visszatérően Újévre készülő - lencsesaláta.
Lencsét megfőztem sós-babérleveles, egész borsos vízben. Majd citromlé-balzsamecet-só-bors-mustár-pici olívaolaj keverékében kis időre "beáztatott" lilahagyma-karikák (idén" fehér" volt csak itthon) közé kevertem a leszűrt megfőtt lencsét. Apróra vágott paprika, és virslikarika (Füstli) kell még hozzá. Nagyon finom! Figyeljetek, hogy ne baromfivirsli legyen, ha Újévkor fogyasztjátok, mert elkaparja a szerencséteket. Így jártam! Lassan megszokom, hogy idén sem lesz szerencsém :-)
Azok kedvéért, akik izgulnak a gyerekeimért, megjegyezném, hogy azért nagyon rosszakat nem szoktam csinálni, még akkor sem, ha nem torta! ;-)
Búcsúzóul nem bírom ki, hogy ne szúrjam be ide a kedvenc sültcsirkémet (recept a linkre kattintva):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése