Születésnapi Fatörzs-torta (avagy hatévesem második tortája)

Gyerekem 6 éves születésnapjára 2 tortát kapott (Vagyis 2 db 3 szinteset, azaz darabra 6-ot). Egy gombaházikót az oviba, egyet pedig itthonra. Akár szerencsésnek is mondhatnánk emiatt, de bele sem kóstolt. Pedig valami különlegeset akartam készíteni (és kinél kísérletezzen nyugodtan az ember lánya, ha nem az itthonra készült tortáinál!)
Szóval különleges is lett, csak Ő épp ezt nem szereti (honnan is tudhatná, hogy szereti-e, amikor meg sem kóstolta. Finnyás, na! Ahogy meghallotta, hogy karamell, máris eldöntötte, hogy az rossz!) 

Azért elfogyott. Még aznap, pedig biztosan volt 5 kg is! Ugyanis három tortát építettem egymásra.

A torták külalakját tekintve pedig meglehetősen immunis a gyerek - már ami a látványt illeti - mert tetszett ugyan neki, de már annyira megszokta a különleges tortákat, hogy semmi extrát sem lát egy-egy újabb példányban, és nem is csodálkozik nagyon. Pedig ilyent még nem látott! Kínosan figyelek arra, hogy legalább a családon belül ne legyen két egyforma torta, sőt még másnak se készítsek olyant!

Farkas Vilmos karamellkrémje lett a Kiválasztott. Nagyon finom krém, és nagyon egyszerű elkészíteni, ezért nem is értem, mit rontottam el, mert kicsit lágy lett.

(Lassan csinálhatnék egy alapbejegyzést, amiben ezt írnám: "ezen a tortán mindent elrontottam, amit lehetett, de a végén azért jó lett!" Aztán csak be kéne illesztenem a vágólapról, hogy ne kelljen minden tortámnál újra leírnom.)

Szóval leírás, és videó alapján elkészítettem, és mint említettem, lágy lett. 

Újratervezés: zselatinlapokat oldottam fel, előírás szerint melegítettem, hőkiegyenlítéssel hozzákevertem a krémhez, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, aztán mégis úgy összeugrott benne a zselatin, hogy nagyon egyszerűen meg is tudtam szabadulni tőle: az összeset felszedte a robotgép keverőlapátja, és csak le kellett tekernem róla. 

"B"-terv: ugyanúgy, ahogy a csokiganache-nál is szoktam: vajat kevertem ki porcukorral, és azt tettem hozzá! Ez működött!

Be is másolom az eredeti receptet, hogy meglegyen máskor is, mert nem kérdés, hogy még el fogom készíteni:

"1200 ml tejszín (Állati)
600 g cukor
320 g fehércsokoládé

Az elkészítése roppant egyszerű. Felforraljuk a tejszínt és félretesszük. Egy nagy edényben, folytonos keverés mellett, felolvasszuk a cukrot. Majd ha teljesen kristálymentes óvatosan (több részletben) hozzáöntjük a forró tejszínt. Ennél a pontnál vigyázni kell, mert a tejszín, a sokkal forróbb cukorhoz érve rögtön ki akar majd futni. Ezért kell nagy edénybe feltenni, hogy ne tudjon kiszaladni. Ha simára kevertük vegyük le a gázról, dobjuk bele a fehércsokoládét és keverjük simára. Ha langyosra hűlt, tegyük hűtőbe egy éjszakára. Be fog sűrűsödni. Másnap habosítsuk ki, de először csak lassú fordulatszámon, majd végül keverjük át egy kicsit gyorsabb fokozaton, de csak rövid ideig. Ha sokáig keverjük gyors fokozaton, akkor ki fog csapódni, ki fog ikrásodni. A cukor mennyiségével növelhetjük a karamell intenzitását. Saját ízlésemnek megfelelően állítottam be, de ez nyugodtan variálható."

Igen, bennem is felmerült, hogy nagyon sok az a 60, azaz Hatvan dekagramm cukor, de nem az! (Előtte emiatt közvélemény-kutatást végeztem a FB-n róla). Egyáltalán nem lesz túlságosan édes! Egy liter feletti tejszín simán elnyeli!

Másik észrevételem: Vili ezt egy 23 cm-es torta töltéséhez és bevonásához ajánlja. Én nem tudom hogyan csináltam, de a háromemeletesemre is úgy lett elég, hogy még maradt is belőle bőven! Pedig a hozzáadott vaj sem volt 10-15 dkg-nál több!!

Azt tudtam, hogy Gyerek a marcipánt biztosan szereti, ezért a burkolat az volt, illetve egy kicsit felturbózott változata (mivel a marcipánt aranyárban mérik) a cukortészta, szintén Vilitől,  (tényleg nem fizet nekem jutalékot, hogy reklámozzam, hehe, de ez most így alakult. Az olajos piskóta viszont nem Tőle van!)

Szintén másolom:

	"500 g porcukor 500 g marcipán (háromszoros cukortartalommal) 50 ml víz 6 g porzselatin 6 g margarin
	A vizet forraljuk fel és keverjük el benne csomómentesen a pórzselatint, majd rögtön gyúrjuk össze az átszitált porcukorral. Amikor simára gyúrtuk, adjuk hozzá a margarint és a marcipánt, majd az egészet gyúrjuk simára. Az így elkészített cukortészta akár azonnali burkolásra is alkalmas. Fóliába légmentesen elcsomagolva, hűtőben tároljuk"

Ide most jöhet a már említett sablonszöveg. 

Ugyanis tényállás ugyanaz; lágy! A cukor minőségétől függően ugyan Vili ajánl kevés +/- cukrot bele, na de 20-30 dkg-mal többet?! Ugyanis nekem annyit még biztosan felvett, és nem lett kemény egyáltalán! Sőt, még pár órás hűtés után sem! Meggyűlt volna vele a bajom, ha szép sima tortát kellett volna készítenem, de ennél épp jó lett így. Ennek ellenére ajánlom, mert szerintem csak ki kell tapasztalni.

A fa szája nyitva volt még, amikor elkezdtem a burkolást, de mire a végére értem, már becsukta! (Az anyag lágysága következtében!) Ennél a figuránál mindegy volt, bár egy kicsit botoxolt hatást kelt az alsó ajka, és az orra is lekonyult.

Díszítés még mehetett volna rá; bogárkák, virágok, állatkák... de a fent említett okok miatt már nem volt rá időm.

...és képzeljétek: még nekem is tetszett a végeredmény! :-)

Pörgetem...pörgetem (burkolás előtt elfelejtettem áttenni a tálaló tálcámra, utána meg már nem kockáztattam, de így jobb is volt, teljesen praktikus!) :

 Kívánok Valamit:

Felvágva: (alsó lap: kakaós tészta, felső kettő pedig sima és kakaós váltakozása, mindez a már említett karamellkrémmel)