Rebarbarás-meggyes pite

 Ezt a bejegyzést tegnap már közzétettem, de ma meglepve tapasztaltam, hogy ELTŰNT.  Egész nap gondok voltak a bloggerrel, többször előfordult, hogy menteni sem tudtam, ezért "biztos ami biztos" alapon lementettem Word-ben is. Így egy része megmaradt.

Most jöjjön újra:

Rebarbarás-meggyes pite

Bevallom, nem tartozik a rebarbara a sűrűn fogyasztott ételeink közé. Talán gyerekkoromban ettem egyszer valami főzelék-félét belőle. Sok mindent nem is tudok róla, csak annyit, hogy eperrel szokták párosítani. Csak magában nem is mertem volna elkészíteni, de mivel eprem nem volt itthon éppen, de úgy gondoltam, jó lesz a meggybefőtt is, bár az is savanykás és emiatt féltem is tőle egy kicsit, hogy nem lesz meg a harmónia közöttük.

Ha meggy, akkor fahéj, ha már fahéj, akkor kardamom is. Úgy gondoltam, ők viszont illenek egymáshoz. Jóóó lett!

Omlóstészta:

40 dkg finomliszt

1 kávéskanál sütőpor

20 dkg fagyos vaj v. margarin

10 dkg porcukor

2 evőkanál tejföl

1 tojássárgája

csipet só

Sütőporos liszt vajjal elmorzsol, hozzá porcukor és a tejfölben elkevert sárgája, cipó, pihentetés, 26 cm-es tortaformába simítás (a kicsivel több, mint fele adagot). Ehhez van célszerszámom, egy helyeske mini-sodrófám, amit a pizzatészta készítéséhez vettem, mert azt is a tepsiben szoktam formára nyújtogatni-igazgatni.

Történet:

A tésztát elő kell sütni egy kicsit, és hogy ne púposodjon fel, emiatt ráraktam egy tányért nehezéknek. Ez eddig rendben is volt - már a quiche-nél is tettem így - de a tészta a forma oldaláról szépen rácsúszott-rárogyott a tányérra, azt emígyen fogvatartva (jaa, mert szépen levágtam a "kapaszkodó" tésztát körben a peremről, hogy szebb legyen esztétikailag). Ki kellett valahogy most már szabadítani. Sokáig nem tartott, mert apró morzsákra törött az egész (mármint a tészta, nem a tányér). Az omlós tésztáknak van egy olyan tulajdonságuk, hogy melegen puhák, és mivel ez csak egy picit volt megsülve, simán vissza lehetett nyomkodni a formába (jujjjuj, forrró!). Itt már nem érdekelt az esztétikum.

Picit sütöttem még ("kétszersült", hihi) aztán mehetett rá a következő

Töltelék:

6-8 szál 30 cm hosszúságú (kb. fél kg lehetett) rebarbara megmos, lepucol, lekockáz-karikáz. Feltettem annyi vízben, hogy épp ellepje, bele 15 dkg körüli cukor, és amikor felforrt, beleöntöttem az előzetesen 1-2 dl meggylével kikevert 2 cs. vaníliás pudingport. A rebarbarát nem szabad főzni, mert mire felforrt a leve, már szinte szét is főtt. 

 Beletettem még 1/2 üveg magozott meggyet, valamint őrölt fahéjat, őrölt kardamomot.

Ráöntöttem a félig megsült tésztára.

 

Rács - díszítés:

Berácsoztam a maradék tésztával, amit a gyerek gyurmaformázójával metéltem csíkokra. Érdemes "nemkonyhai" eszközöket-alkatrészeket felhasználni a díszítésekhez (főleg tortánál), mert annyi kreatív, mutatós dolgot lehet így létrehozni. Egy időben annyira ráállt az agyam-szemem ezekre a "másfelhasználású" dolgokra, hogy még a wc-papír dombornyomott mintáját is úgy láttam, hogy jó lenne transzfer-papírnak használni fondanthoz (nem elég rusztikus a kidolgozása, így elvetettem az ötletet, így most már a hobbi-boltban vásárolok) :-)

200 'C fokon megpirítottam a tetejét (így már "háromszorsült" lett).

Persze, nem bírtam ki, hogy kihűljön, muszáj volt egy szeletet vágnom, de így melegen-szétfolyva sokkal jobban ízlik.