Barbie torta - a tejmentes változatból

Megszületett az első Barbie hercegnőm! Tényleg könnyűnek tűnik, és tényleg nem az (ezt már hallottam másoktól is), de lehet, hogy én bonyolítottam túl. Fiam (5) barátnőjének (4) készült névnapjára. Nagyon fontos volt, hogy szép legyen, elvégre a menyünknél a bevágódást nem lehet elég korán kezdeni.

Barbie torta

Ha hercegnő, akkor Vörös Bársony, vagyis  Gabriella Red Velvet piskótája - tejmentesítve (a tehéntejet rizstejre cseréltem) dupla adagból, a krém pedig a szokásos vaníliás főzött krémem - szintén tejmentesítve (a vajat cseréltem Rama-ra).

Barbie szoknyáját hosszas tervezés előzte meg. Szerencsére rendelkezem némi szabás-varrás alapismerettel (szintén önként, saját tapasztalatból tanultam meg, és szinte mondhatnám, hogy bármit elkészítek varrógéppel is), így egy kicsit megkönnyítette a dolgomat. Tehát készítettem szabásmintát papírból, majd fondantból is ugyanazt kiszabtam (azért sokkal egyszerűbb ragasztani, mint varrni). 

A piskóta alapköreit is szabásminta alapján gyártottam le; több méretben körberajzoltam különböző poharakat-tányérokat, és azt használtam sablonnak (egyszerűbb lett volna körzővel, de nem találtam). A babát ráfektettem egy papírra, és először megrajzoltam köré a szoknyát. Kiszámolgattam, hogy hány darab és hány centi átmérőjű/magasságú piskótalapra hány cm krémréteg jön, nehogy csak combig érjen netalántán a szoknya, majd a gyakorlatban egyáltalán nem úgy csináltam. Hanem, ahogy sikeredett. Éppen ezért kellett újra nekiállnom, és még egy nagy adag piskótát készíteni.

Kreatív káosz :-)

Megterveztem magamban előre, hogy pogácsaszaggatóval vágom ki a közepét a köröknek, majd szépen kihagytam ezt a folyamatot. Az utolsó daraboknál jutott csak eszembe, de így jobb is lett, mert az aljára almamagozóval le tudtam nyúlni, és ez a keskenyebb rész éppen jó volt a baba vékony lábainak. Beleállítottam a befóliázott Barbie-t, majd kis piskótadarabkákkal kiékeltem, és vajkrémmel befalaztam. Bevonatként is szigorúan vajkrém ment - nem kockáztattam, nehogy lecsússzon róla a ruha. (Illetve vaj helyett itt is növényi margarin egy kis rózsavízzel ízesítve, mert már a rizstejes vaníliás krém is igen íztelen a tehéntejhez szokottak számára, így valamivel fel kellett turbózni az ízét a házi vaníliakivonaton kívül).

A ruházat házi készítésű fondantból lett.

A kisebb mintákat hobbiboltban vásárolt dombornyomott papírokkal készítettem, illetve az epres-fehércsokis születésnapi tortámnál is használt szilikon nyomdával. Előző, rebarbarás  bejegyzésemben is említettem már, hogy szeretek minden olyan dolgot felhasználni díszítésként, ami eredetileg nem arra való :-) (jajjj, a wc-papírt nem használtam erre, csak egy ötlet volt) :-) Tehát ezeket a papírokat igazán nem is tudom, hogy mire használják, de rögtön a fondanthoz használatos drága cukrászati mintanyomó (hogy is hívják?) jutott eszembe, amikor megláttam őket (nem mintha a szilikonnyomda olcsó lett volna, de talán még így sem éri el az eredeti célszerszám árának a negyedét).

Sajnos a házi készítésű fondantom nem úgy viselkedett, ahogy szerettem volna (töredezett), ezért pár helyen takarásokat (pl. pillangó az uszályon) kellett eszközölnöm.

Persze nem is én lennék, ha valami (több) baki nem csúszott volna be; előző nap, a krémezés előtt begumiztam a csaj haját, hogy nehogy tönkretegyem. Na, vajas az nem lett, de úgy maradt, ahogy felraktam, jó stabilan. Kibontva úgy állt, mintha áram ütött volna szerencsétlenbe. (Hajvasalóval nem mertem nekiállni, mert felgyújtani nem akartam, leégett hajjal még rosszabbul nézett volna ki). Tehát a rendetlen frizura nem illett a rendezett ruházathoz, így az utolsó percekben még fodrászkodnom is kellett; gyorsan körbetekertem egy szalaggal, na de úgysem a haj a fontos...(csak az ész). 

(Aztán anyuka megmentett egy tiarával)

Mind ruhában, mind lakberendezésben inkább a minimál felé húzok, tehát nem díszítettem agyon, és sok színt sem használtam, ennek ellenére remélem tetszett a kis ünnepeltnek is a végeredmény (anyuka-apuka többször átszaladt kíváncsiskodni - nekik nagyon bejött ez a stílus).

A többedik akadálynál azt mondtam, hogy soha többé Barbie! De már azon agyalok, hogy legközelebb hogyan egyszerűsítsem le. Talán sütök két kerek piskótalapot, és simán kifaragom belőle.....

 

Boldog névnapot, Szonja!