Airbrush-ra történő okításom története

Múlt héten nagyon sűrű volt az életem. Mindent percről-percre be kellett osztanom, és ez csak - ahogy szokott - többé-kevésbé sikerült. Ilyenkor elkerülhetetlen pár lazulós perc - akár közben, akár a végén, még ha az meglehetősen meg is nehezíti az életem. A végével kezdeném, és abból is a kevésbé lazával: Kricky airbrush-kurzusán voltam. Szinte egész napos vasárnapi program volt Budapesten - egy nagyon lazulós szombat este után - mivel már akkor odautaztunk, hogy ne kelljen másnap korán kelni. Így is korán volt :-)

Azt hiszem, és egyre inkább úgy gondolom, hogy ezentúl csak így érdemes élni! (Itt nem a szombat estére gondolok - ááá). Muszáj lesz beszereznem egy airbursh-pisztolyt! Elképesztő a különbség a cukor/fondant/marcipánmasszába történő festék-begyúrás, és a pisztollyal történő festés között!  Na, de már megint a végéről, a tanulságok levonásától kezdtem!

Mondhatnám, abszolút kezdőként mentem erre az okításra (mert még csak fél éve foglalkozom tortákkal, festékszóró meg talán 3 x 5 percig volt életemben a kezemben, abból is egyszer ipari teljesítményű, amivel ráadásul sárvédőt fújtam), így hasznát vehettem a cukrászati (vagy inkább tortadíszítési) alapismereteknek is. Minden buktatót, amit fél éves tapasztalataimból, kísérletezéseimből,  hibáimból megtanultam, most rövid idő alatt összefoglalta Kricky. 

Zsolti (Kricky férje) elmagyarázta a műszaki részét, a működési alapokat a pisztollyal kapcsolatban. Például ilyeneket mondott: "...a dűznit körbeveszi egy légterelő fej, ami a kiáramló levegőt a dűzni köré irányítja. Az áramoltatott levegő vákuumot képez, és ezáltal szívja a fúvókából a festéket...". 

Hááát, sokkal okosabb lettem ettől, és rögtön értettem is! :-)

(Aztán amikor már a kezünkben volt - mármint a pisztoly - rájöttem ááám miről is beszélt)

Kaptunk egy hungarocellből nagyjából kifaragott figurát (ki fókát, ki patkányt kapott - kedves ötlet tortához), arra kellett K2-ből zsírpárnákat, ráncokat, orrot, fület, farkat - kinek mi van - applikálni, majd bevonni a már említett masszával. Ezután következett csak az érdemi része a történetnek, a fújás. Ebben a történetben tényleg a tapasztalaté a fő szerep, nem mindegy milyen távolságból, milyen levegőnyomással dolgozunk, és még a festék sem mindegy - bár az nem mindig rajtunk múlt, hogy milyen színű lesz a végeredmény.

"Ő" az, ugye édes?

Airbrush-patkány

Természetesen fényképezőt nem vittem, mert a kivételes alkalmakat rendre kihagyom, ezért a képeket megnézhetitek Kricky beszámolójában. 

Azért egyet idelopok tőle. Ez épp a patkányosok csapata munka közben, a fókások már befejezték.

 

Haza is hozhattuk az új házi kedvencünket, és itthon rögtön készítettem is egy portfoliót róla. Azóta szekrényemet díszíti, vendégeim nagy megbotránkozása közepette. (Pfúúújjj, mi az?!?) Persze, ők nem szakmai szemmel nézik, mindjárt más lenne a véleményük, ha egyszer is megéreznék az alkotás örömét.

Hát igen, itt látszik, hogy nem szabad közelről fújni, mert épp rossz helyre került a sok barna festék :-) Egyébként fejlődésként könyvelem el magamban, hogy már észreveszem a hibáimat, és azt, hogy azt a hibát mi is okozhatta.

Várom a következőt, nagyon!

Akit sikerült meggyőznöm, itt jelentkezhet a jövőben induló kurzusra:

http://www.wix.com/kisspodmaniczky/kricky#!airbrush-kurzus

Visszatérve a sűrű múlt hetemre, még 2 tortám volt az utazásunk előtti este (éjszaka), egy Katica, és egy - bizonyára a tortázós műfajban egyedülálló - csiszológép torta. Következő beszámolómban ezek, illetve Ők következnek.